Harisnyában a tengerparton 2

Felbuzdulva az előző napi sikeren, a tapasztaltak alapján másnap reggel megint felcuccoltam. Most beraktam a telefont és a akció kamerát is, hogy ne csak mondjam, hanem tudjam mutatni is.
 Az akció tervezésénél eldöntöttem, hogy olyan helyet választok, amit energiabefektetéssel lehet megközelíteni, tehát a leszivárgó emberek megjelenése későbbre várható. Ez csak annyit jelent, hogy a parti sziklák közt kell kb 5 percet haladni, ami magában is élvezetes. 
Korábban indultam egy kicsit, ezért nem volt lent senki. Több se kellett, felhúztam a harisnyát és így vágtam neki a köveknek.
Nagyon nem gondolkoztam, hogy ez nem normális, egyszerűen felülírta a vágy a konfekcionális megjelenést és nagyon kellemes pillanatokat szerzett. Volt esélye, hogy belefutok valakibe, de nem találkoztam senkivel.
Korábban kinéztem egy kellemes kis partszakaszt, ahol le tudtam táborozni. Felhúztam a szörfös felsőmet és így komplett volt a "búvár öltözet".
Na ilyet nem látsz, errefelé biztos nem.😆
Csináltam pár fotót és utána irány a víz. Elsőre kellemetlenül hideg volt, de hamar hozzászoktam. Azt nem tudom állítani, hogy a harisnya vagy a felső számított a hőtartásban, de kellemes volt a vízben. Csináltam pár vízalatti felvételt, de csak a halakról. Magamat nem filmeztem, az akciókamerát nem tudom "inkognitó módban" használni.
Fogyott az idő, már a távolból láttam embereket felbukkanni. Kiültem egy kőre és bibelődtem a telefonnal, csináltam pár fotót, postolgattam, mikor hirtelen feltűnt egy fickó. Természetesen a leggagyibb módon reagáltam a szitura. Bemenekültem a vízbe, de már elkésett reakció volt, már csak rontottam a helyzetemen, mert elárultam magam, hogy van rejtegetni valóm. Istenem, de béna volt. Ahelyett, hogy rezenéstelenül, nem törődve a váratlan látogatóval nyomkodtam volna a telómat, kezem-lábam törve menekültem.
Szegény ember is úgy megijedt, hogy sarkon fordult és elviharzott. Még utána néztem és láttam, hogy hátra sem nézve ment, amerről jött.
Pff. Kimentem a vízből, levedlettem, összepakoltam és elindultam haza, aminek már ideje volt, mert már érkeztek a strandolók.

Na, hát így alakult a második próbálkozás.
Meglátjuk, lesz-e harmadik.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Énidő(?).

Kép
Énidő? Azt se tudom, mi az. Kinek van ideje magára? Gyerek, meló, feleség, folyamatos élet management.  Ma loptam magamnak egy kis énidőt. Abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a cég érdekében egy online tanfolyamon kell résztvennem. Megdumáltam, hogy otthon teljesítem, mert ott nyugi van.  Több se kellett, egyből láttam, hogy ennek jó oldala is van. Vagy inkább szintje. A külső szemlélő csak azt látja a képernyőn, hogy egy átlagos fickó ül a kamera elött, átlagos külsővel. Ami nem látszik, az az asztal alatt van. Hehe, vicces. Mindenki a figyelmét az előadóra összpontosítja és fel sem merül bennük, hogy valaki így csinál énidőt magának. Vagyis, azt hiszem. 😁 Azért koncentráltam, hogy ha felállok, a kamera legyen kikapcsolva.
További információk

Harisnyás merülés

 Mindig vonzott a gondolat, hogy harisnyában vízbe merítkezzek. Többször meg is tettem, ami leginkább a fürdőszobában történt. Ez egy idő után nem túl kielégítő.  Egy alkalommal a Balatonban is fürödtem harisnyában, sötétben. Nem volt egy nagy kaland, senkinek nem volt esélye, hogy meglepődjön. Na de most lent vagyok az Adrián és természetesen úgy érkeztem, hogy fel vagyok készülve arra az eshetőségre, ha alkalom nyílik rá, akkor megteszem. Na, de hogy? Ti is szoktatok terveket szőni egy-egy izgalmas harisnyás kaland kivitelezéséről, ami tök egyszerűnek indul, de mikor ott vagy abban a pillanatban szál el a teljes terved az összes, nem túl sok bátorságoddal együtt? Szóval, harisnya a csomagban, egyből 3 is, hogy lehessen válogatni. Természetesen beraktam a Sheertex harisnyát is, ami a legcélszerűbbnek adódik, hát hiszen "elpusztíthatatlan." Na hát mi is a terv, és miért nem tűnik ez olyan egyszerűnek: 1. Az emberek nem fürdenek harisnyában. Még hasonlóban sem. Vannak specifik...
További információk