Harisnyás merülés

 Mindig vonzott a gondolat, hogy harisnyában vízbe merítkezzek. Többször meg is tettem, ami leginkább a fürdőszobában történt. Ez egy idő után nem túl kielégítő. 

Egy alkalommal a Balatonban is fürödtem harisnyában, sötétben. Nem volt egy nagy kaland, senkinek nem volt esélye, hogy meglepődjön.

Na de most lent vagyok az Adrián és természetesen úgy érkeztem, hogy fel vagyok készülve arra az eshetőségre, ha alkalom nyílik rá, akkor megteszem. Na, de hogy? Ti is szoktatok terveket szőni egy-egy izgalmas harisnyás kaland kivitelezéséről, ami tök egyszerűnek indul, de mikor ott vagy abban a pillanatban szál el a teljes terved az összes, nem túl sok bátorságoddal együtt?

Szóval, harisnya a csomagban, egyből 3 is, hogy lehessen válogatni. Természetesen beraktam a Sheertex harisnyát is, ami a legcélszerűbbnek adódik, hát hiszen "elpusztíthatatlan."

Na hát mi is a terv, és miért nem tűnik ez olyan egyszerűnek:

1. Az emberek nem fürdenek harisnyában. Még hasonlóban sem. Vannak specifikus öltözetek,  úszó ruha, szörf ruha, búvár ruha, de a harisnyára sajnos erőltetett azt mondani, hogy bármelyiknek az alternatívája tudna lenni.

2. Ott a család. Bár már elég nagyok, hogy ne akadjanak ki teljesen, ha szembesülnének apjuk nem hétköznapi hóbortjával. De azért van esély rá.

3. Vissza - visszatérő, folyton relativizált akaratgyengeség, gyávaság.

Szeretek búvárkodni, a tenger mellett kihagyhatatlan. Itt élnék, biztos járnék merülni rendszeresen. Most nincs tervben palackos merülés, de a sznorkelezés adott. 

A búvárkodás majdnem annyira izgató a számomra, mint a harisnya viselése, ezért úgy képzeltem el, hogy a kettőnek muszáj találkoznia. 

A fejemben az első szett úgy állt össze, hogy felhúzok egy harisnyanadrágot, feketét, rá a fürdőnacit, feszes boxer típusút és hozzá fehér, testhezálló, hosszú ujjú szörfös felsőt. A harisnya mondjuk egy Calzedonia essential 40, ami nadrág erősítés nélküli, hogy szép legyen.

És hogyan tovább? Idáig könnyű, de hogy jutok le a partra?

Tök jó szállásunk van, mert az utca túloldalán ott a tenger, na de túl nagy merészség kellene, hogy így átvágjak. Ilyen vastag bőr nincs az arcomon, pedig alibi dumát is kreáltam. Medúza csípés ellen. Tudtátok, hogy a nylon harisnya megvédi a bőrt a medúza csápok érintésétől? Elég hihetetlen, és itt nincs is medúza.

El is vetettem ezt a gondolatot és helyette valami kevésbé kirívó lehetőséget kellett kieszelnem. Azért sok agyalás nem következett.

Nem tudok sokáig aludni, ezért mondtam a családnak, hogy én kora reggel megyek úszni. Azt is tudtam, hogy nem lesz kísérőm.

Úgy is lett. Reggel 6-kor vettem a felszerelést. Úszónaci, uszony, maszk, pipa és bedobtam a Sheertex harit is, hátha nem lesz senki ilyen korán. 

Tévedtem.

Egy két hasonló alvászavaros volt a parton. 

Pech. Na mindegy, akkor marad a hagyományos úszkálás.

Lecuccoltam egy kőre, közvetlenül a víz mellett tisztes távol a többiektől.

Bevizeztem magam és először csak az uszonyt húztam a lábamra. Tettem pár tempót, majd visszamentem a maszkért, közben persze azon agyaltam, hogy ki lehet-e még ebből a helyzetből hozni valamit?

Közben érkezett egy fiatal pár, akik bátortalanul keresték a helyüket, hogy ne túl közel legyenek másokhoz.

Én újabb kört tettem, most a pipát vettem magamhoz. Majd gondoltam egyet és a markomba vettem a harisnyát. Végül is megpróbálhatnám a vízben felvenni.

Volt egy kicsit távolabb egy sziklanyelv, ahol szerencsére senki nem volt. Gondoltam elbújok mögötte. Jó is volt. Kiúsztam a sekély részre. Levettem az uszonyt és ráültem, hogy ne vigye el a víz. Elővettem a harisnyát. Figyeltem ahogy lebeg a vízben. A szokott mozdulatokkal a lábamra illesztettem. Az egyikre majd a másikra. Jöhet a nadrágrész. Na mondom, ha most felállok, akkor elúszik az uszony, ezért előbb felhúztam a talpakat. Így harisnyában könnyedén becsusszant a helyére a lábam. És jöhetett a záró mozdulat, a harisnya a helyére illeszkedett. Micsoda mámor, nylonban a tengerben.

Így uszkáltam, lebegtem, mint egy parafa dugó, ami egy kicsit bosszantotta, mert a víz alá akartam bukni, de elég küzdelmes volt, mert a sós vízben amúgy is jobban lebeg az ember és ekkor jött a korszakalkotó ötlet, hogy besúlyozom magam, mint a búvárok. De ólom híján köveket raktam a harisnya alá. Elég vicces volt, de tök jól lehetett szabályozni a lebegést.

Kívülről nem tudom mi látszódott. Néha odanéztem az emberekre, de ha véltek bármit is észlelni a különös viseletemből, nem látszott rajtuk. Arra biztos nem gondolt senki, hogy egy magányos fickó harisnyában úszkál a közelükben, így, ha sötétnek látták is a lapátoló lábamat, biztos nem harisnyára gondoltak.

Nem szívesen, de egy idő után kiengedtem a nehezéket, lehúztam ugyanazzal a technikával a harisnyát, kiúsztam és mintha mi sem történt volna elindultam a szállásra kirobbanó jó kedvvel.

Természetesen már a következő lehetőségen jár az eszem.