Honnét

Tehát nylon, azaz harisnya, pontosabban harisnyanadrág fétisem van. Fétis, így mondják. Egy gyüjtő szó. Mindenki azt képzel bele, ami fogalma van róla. Szerintem legtöbbünknek valami pornográf kép ugrik be. Pedig ez ennél sokkal többről szól. Szól a szexualitásról is, de szerintem ez annyira mély lelki dolog, hogy az csak egy kisebb része az egésznek. De nem elhanyagolható.

Hol kezdődött, ki tudja. Kb. oda datálom, amikor oly sok kislánnyal és kisfiúval megesett, hogy az aggódó édesanyja harisnyát parancsolt rá, fel ne fázzon. Az akkor kapható, bordás pamutharisnya volt, sötétkék színben. Ugyanúgy bennem volt az iszony, a már-már undort keltő ruhadarab iránt, mint általában a fiú társaimban. Tiltakoztam, de Anyám határozott volt és akkor valami átfordult. Nagyon jól éreztem benne magam. Furcsa, de emlékszem, hogy búvárosat játszottam benne. A fejemre is húztam egyet és úgy imitáltam a műveletet. Aztán vacsorakor abban ültem az asztalhoz a család teljes megrökönyödésére. Anyám érdeklődő kérdésére, melyre válaszként vélhetőleg azt mondhattam, hogy szeretek benne lenni, Bátyám nem átalott megjegyezni, hogy még a fejemre is húztam. A pontos részletekre nem emlékszem, de mintha elbizonytalanodtam volna a viselkedésem helyességével kapcsolatban. Lehet, hogy ez a kevésbé megerősítő hozzáállás vezetett ahhoz, hogy innét kezdve nem erőltettem a viselését.

Valószínűleg a ruhadarab által nyújtott ölelő, meleg, biztonságot adó érzés az ami beéget. Ha nagyon magyarázni akarnám, akkor az anyai ölelést vagy az anyaméhben való lubickolást pótló érzet váltotta ki a máig tartó ragaszkodást ehhez a ruhadarabhoz.

folyt. köv.