Memo 6

Emlékszel az első alkalomra, amikor harisnyát vásároltál magadnak?
Nagyon-nagyon vágytam saját harisnyára. Előre kitervelt módon hajtottam végre. Akkor tájt jött be az országba a Penny Market. Mi is vásároltunk ott. Más volt mint régen a Közért. Más áruválaszték. És teljesen furcsa módon harisnyát is árultak. Semmi extra nem volt benne. Kis téglahasáb papírdobozba gyömöszölt áru volt. Kb 4 fajta. Krepp fekete, testszínű és ezekből a színekből, de fényes kivitel. Lehet, hogy nagyobb volt a választék, de kb erre emlékszem.
Ehhez a szűk választékhoz viszonylag nagy helyet biztosítottak és ráadásul szemmagasságban, ami egy boltban kiemelt pozíciót jelent. Na innét kellett az első darabomat beszerezni úgy, hogy még nem volt jövedelmem.
Rendes kisfiú voltam és rendszeresen, Anyám kérésére elmentem vásárolni. A szokáso tej, kenyér stb. Így a forrás megteremtődött a kívánt darabra, mert nem volt szigorú számadás a végén. Kb kaptam annyi pénzt, ami elég volt. Csúnya dolog, de ezt a bizalmat használtam ki. A szükség nagy úr. 
A korábbi közös vásárlásokon már felmértem a terepet és pontosan tudtam, hogy hol keressem, amit akarok. És ott kezdődött a para. Már minden a kosárban volt és a kellő pillanatra vártam, amikor zavartalanul csak az enyém volt a terep. Ez több felesleges kört is jelentett, ami miatt már az így is egekben járó pulzusom még tovább emelkedett. Az ájulás határán, azzal az érzéssel, hogy a boltban mindenki engem figyel, nagy kapkodva, a másodperc tört része alatt eldöntve a színt és méretet (ohh hányszor szembesültem azzal otthon, hogy rossz méretet választottam), gyorsan beraktam a kosárba és mint aki valami bűnt követett el, fülem, farkam behúzva mentem a pénztárhoz, ahol szorongató gondolatoktól kísérve pakoltam ki az árut. Mit szól a pénztáros? Mit szól az előttem vagy utánam álló? Komolyan uralkodnom kellett magamon, hogy ne látszon a zavart idegességem. Taktikusan előre raktam a harisnyákat (2db), hogy a blokkon - ami akkor ezekben a boltokban már úgy működött, hogy tételesen kiírta a beolvasott árut, mint manapság - az első helyen legyen. Mert ez a terv része volt, ugyanis nem tudtam volna otthon megmagyarázni ezt az árucikket, ezért a blokk elejét letéptem, mintha beleszakadt volna a gépbe.
Túléltem, nyilván. A kutyát nem érdekelte, hogy mit művelek. Ez csak egy gyakorlott fetisiszta szemének tűnne fel, egy laikusnak nem. Még a pénztáros is rutin mozdulattal tolta tovább, csak egy áru. Anyám sem foglalkozott a vásárlás végeredményével. Csak nekem volt ez annyira meghatározó, hogy a mai napig amlékszem rá, pedig lassan 30 éve volt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Énidő(?).

Harisnyás merülés

Harisnyában a tengerparton 2