Reggeli ábránd

Kelek, szól a telefon ébresztője. Idegesít, mintha semmit nem aludtam volna. Persze, ha vissza kéne aludni, nem menne. Ez is idegesít. Tök sötét van, megyünk a tél felé. Botorkálok kifelé, viszem magammal a telefonom meg a szemüvegem. Már én is abban a korban vagyok, hogy nélküle csak egy homályos káosznak látom a telefon kijelzőjét.
Megcsinálom a reggeli kását meg kávét és leheveredem a kanapéra. Mint oly sokan, én is elkezdek túrni az egy este bekövetkezett események tömkelegében. Ez a szép a globális információáramlásban, hogy 24 órából 24 órában folyik. 
Felugró piros szívecske, szövegbuborék, akkor örülök. Like, hozzászólás vagy új követő. Ha nincs, egy kis csalódással jöhet a buborékba tartozó tartalom, amit az app hatékony segítségével magam köré fújtam.
Hoh, jön a nejem, na megyek készülődni. Épp indulnék, mikor látom, hogy a nejem végre valami izgalmasat húzott magára. Szoknya, blúz és egy fekete opaque harisnya. Hah, egyből áramlásnak indul bennem az az ilyenkor támadó érzés, amikor a számomra ennyire tetsző összeállítást látok, és főleg azért üt, mert ugyan kb 100 éve együtt vagyunk, de a metakomunikáció, mint kimondatlan szavak, csap az arcomba, hogy ne közelíts, meg ne próbáld.
Leforrázva, elfacsarodó szívvel nézek magamon végig, az évtizedek óta változatlan összeállításon, farmer, kapucnis pulcsi, sportcipő, és mélázok, hogy miért kell nekem mindig "munkaruhában" járni, mikor én is olyan szívesen belebujnék, valami számomra kedves ruhadarabba.
Ez jutott. Lenyomta a társadalom a torkomon. De ez más téma.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Énidő(?).

Kép
Énidő? Azt se tudom, mi az. Kinek van ideje magára? Gyerek, meló, feleség, folyamatos élet management.  Ma loptam magamnak egy kis énidőt. Abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a cég érdekében egy online tanfolyamon kell résztvennem. Megdumáltam, hogy otthon teljesítem, mert ott nyugi van.  Több se kellett, egyből láttam, hogy ennek jó oldala is van. Vagy inkább szintje. A külső szemlélő csak azt látja a képernyőn, hogy egy átlagos fickó ül a kamera elött, átlagos külsővel. Ami nem látszik, az az asztal alatt van. Hehe, vicces. Mindenki a figyelmét az előadóra összpontosítja és fel sem merül bennük, hogy valaki így csinál énidőt magának. Vagyis, azt hiszem. 😁 Azért koncentráltam, hogy ha felállok, a kamera legyen kikapcsolva.
További információk

Harisnyás merülés

 Mindig vonzott a gondolat, hogy harisnyában vízbe merítkezzek. Többször meg is tettem, ami leginkább a fürdőszobában történt. Ez egy idő után nem túl kielégítő.  Egy alkalommal a Balatonban is fürödtem harisnyában, sötétben. Nem volt egy nagy kaland, senkinek nem volt esélye, hogy meglepődjön. Na de most lent vagyok az Adrián és természetesen úgy érkeztem, hogy fel vagyok készülve arra az eshetőségre, ha alkalom nyílik rá, akkor megteszem. Na, de hogy? Ti is szoktatok terveket szőni egy-egy izgalmas harisnyás kaland kivitelezéséről, ami tök egyszerűnek indul, de mikor ott vagy abban a pillanatban szál el a teljes terved az összes, nem túl sok bátorságoddal együtt? Szóval, harisnya a csomagban, egyből 3 is, hogy lehessen válogatni. Természetesen beraktam a Sheertex harisnyát is, ami a legcélszerűbbnek adódik, hát hiszen "elpusztíthatatlan." Na hát mi is a terv, és miért nem tűnik ez olyan egyszerűnek: 1. Az emberek nem fürdenek harisnyában. Még hasonlóban sem. Vannak specifik...
További információk

Harisnyában a tengerparton 2

Kép
Felbuzdulva az előző napi sikeren, a tapasztaltak alapján másnap reggel megint felcuccoltam. Most beraktam a telefont és a akció kamerát is, hogy ne csak mondjam, hanem tudjam mutatni is.  Az akció tervezésénél eldöntöttem, hogy olyan helyet választok, amit energiabefektetéssel lehet megközelíteni, tehát a leszivárgó emberek megjelenése későbbre várható. Ez csak annyit jelent, hogy a parti sziklák közt kell kb 5 percet haladni, ami magában is élvezetes.  Korábban indultam egy kicsit, ezért nem volt lent senki. Több se kellett, felhúztam a harisnyát és így vágtam neki a köveknek. Nagyon nem gondolkoztam, hogy ez nem normális, egyszerűen felülírta a vágy a konfekcionális megjelenést és nagyon kellemes pillanatokat szerzett. Volt esélye, hogy belefutok valakibe, de nem találkoztam senkivel. Korábban kinéztem egy kellemes kis partszakaszt, ahol le tudtam táborozni. Felhúztam a szörfös felsőmet és így komplett volt a "búvár öltözet". Na ilyet nem látsz, err...
További információk